Remegve intesz búcsút, nem mész
által a változásnak, mert félsz
Mitől és hogyan tette be lábát?
Hogy fogod megfizetni az árát
a gyűlöletnek? Vagy ellent állsz?
Csöndben kutatsz legbelül, vársz.
Recsegve zümmög a lámpáról egy légy
"Halott nem vagy, s mégsem élsz."

Utálat zsenge hajtása fakad,
Lelked ajtaján által szakad
Lassan-csöndben benövi ablakát
Csak a félhomályon suttog át
Már nincsen benned oltalom
Kiirthatatlan e gyom...
Házad mélyén ülsz és vélsz
Halott nem vagy, s mégsem élsz.

Mulandóság, szende ábra
De az irigység már belül várja
hogy kitörhessen börtönéből
Hiteget, végül téged öl
Kebleden melengetett gyilkos!
De te mégsem vagy oly okos...
Régen kimúlt vágyban égsz
Halott nem vagy, s mégsem élsz.

Halálnak gondjától elrohansz
Előtte életnek megtorpansz
Harmadik útnak kövére lépsz
Menekülésnek útjára kélsz
Álmatlan létben kóvályog az
Kit a semmi ily' lágyan oltalmaz
Akaratlan ide térsz
Halott nem vagy, s mégsem élsz.